Interview with Mara Jade

"Most még nem látom a kiutat, de hiszem, hogy jobb lesz..."

15 óra, Chateau Marmont Hotel, Los Angeles. Az interjúra a mindig sikkes Mara Jade egy egyszerű fekete ruhában és flip-flop papucsban jelenik meg. A bájos színésznő arcán nyomot hagyott az elmúlt napok viszontagságai. Szeme alatt sötét karikák húzodnak a kialvatlanságtól. Nagy sóhajjal foglal helyet.

Mark Ronson: Huh, már régóta nem találkoztunk!

Mara Jade: Nem is tudom, hogy ennek most örülnöm kéne-e. Rendszerint akkor futunk össze, amikor balhé van.

Milyen ember volt Mara Jade 5 évvel ezelőtt?

(fáradt mosoly fut át az arcán) Boldogabb, azt hiszem. Teli álmokkal, mit sem sejtve az élet nehézségeiről. Egy hiszékeny, álmodozó fruska.

És milyen manapság?

Kezdem magam úgy érezni, mint egy roskatag öregasszony. Ez valahogy nem az én időszakom. A szerelmi életem és a karrierem is a béka feneke alatt van. Kiábrándultam, azt hiszem.

A jövőre nézve milyen tervei vannak?

Semmilyen. Az FBI-tól távoztam, az elmebeteg főnököm miatt. Jelenleg otthon vagyok és próbálom összeszedni magam.

Nem akarok kitérni a nővéreddel folytatott harcra, mert minden újság ezzel van tele. Mégis mi lehet az oka, hogy újra és újra összezördültök?

Na, ha ezt tudnám, én lennék az első, aki megszüntetné. Lara és én is erős személyiségek vagyunk. Ahogy mondani szokták, két dudás nem fér meg egy csárdában. Tudod, általában azt szokták mondani, hogy azok szoktak ilyen szenvedélyesen vitatkozni, akik nagyon szeretik egymást. Próbálom visszafogni magam, de rajtam is nagy a nyomás. A napokban bontottam fel az eljegyzésemet azzal az emberrel, akiért tűzte mentem volna és aki hátba támadott. Nehéz most nekem, ennyi sikertelen szerelem után. Őszintén bánom, ha Davidet (David Caruso, Lara Croft férje - a szerk.) bántottam, nem volt szándékomban. Lara azt hiszi, hogy nem érint mélyen a megbántottsága, de azt már nem látja, hogy amikor becsukom magam mögött az ajtót, legszívesebben zokognék az értelmetlen életemen.

De azért csak van, aki maga mellett áll?

Na ez az! Larának legalább ott van David, aki jóban-rosszban kiáll mellette, ha rossz napja van, ott van, hogy megölelje, megvigasztalja. Én viszont, ha hazaérek, csak az üres szoba és a bevetetlen ágy vár. Viszont csak azért nem akarok pasit, hogy ne legyek egyedül. Nem félek a magánytól.

Maga szerint a reflektorfény van ilyen rossz hatással Önökre?

Nagy részben igen. Tudja, nekünk nem voltak szüleink, akik megmondhatták volna, mi a jó és mi a nem. Mellettünk nem álltak kézenfogva és óvaintve, hogy akkor most ezt ne csináld. Mindent magunk fedeztünk föl. Tudom, hogy voltak rossz ballépéseink, de családi példa nélkül nehéz elsajátítani a helyes utat. Úgy érzem, most jön ki rajtunk az a felgyülemlett stressz, amit évek óta magunkba fojtunk. Nehéz úgy a jó úton haladni, hogy közben mindenki árgús szemmel figyeli, mikor hibázunk. Ezt látom magamon, Larán, Mariah-n, Johnon. De még a bátyám úgy tudja feldolgozni, hogy nem vesz tudomást a figyelemről, addig Mariah-nak rohadt nehéz dolga van. 14 éves és 20 éves fejjel kezeli a helyzetet. Aminek nem kellene így lennie. Ő 14 éves, maradjon is tinédzser. Viszont egy sztárcsaládban óhatatlanul is megtanul koraéretten viselkedni. Most senkinek sem könnyű. John válik, ha úgy vesszük, én is, Larában dolgoznak a hormonok, David hagyományőrző. Sokszor felróvom nekik, hogy kezeljék rugalmasabban a dolgot, de aki a CSI-ban dolgozik, és nap mint nap hullákat lát, az egy idő után frusztrálttá válik és kiég. Szerintem egy jó szakember náluk is csodát tenne.

Lehet-e olyan a kapcsolatuk, mint régen?

Nem hiszem. Túl sok mindenen mentünk keresztül. Figyelni szoktam magunkat, és rájöttem, ha békében vagyunk, akkor is leszóljuk a másikat, egymásra förmedünk, kb. így: "Na, mi van már megint?", "Mit akarsz megint?", "Jaj, ne már, akarsz valamit?", "Ez jellemző, te olyan stb. vagy!". Szeretnék bizakodó lenni, de tudom, hogy soha nem lesz olyan, mint régen.

Lehet, hogy te is elköltözöl?

Kizárt. Imádom Angliát, sokat utaztam, csodás helyeken jártam, (végre felderül az arca) de számomra mindig is Anglia lesz az otthonom. A kúria akár egy bentlakásos kollégium is lehetne, annyi ember fordul meg itt, ismerősök jönnek-mennek, szóval megy az élet. Persze, van úgy, hogy kifakadok, hogy kell egy kis nyugalom, de az emberek, az élmény kárpótol. Múltkor is éjfél volt, amikor Johnék elkezdtek bridzset (kártyajáték - a szerk.) játszani, és jó kis társaság gyűlt össze. Szóval volt hangulat. Felmentem szólni, hogy vegyék halkabbra a hangerőt, és mi lett belőle? Hajnali 5-kor távoztam tőlük, mert a bátyám szerint vétek lett volna kihagyni. És tényleg jót mulattam. Persze az állandó hangzavar és a fanclub miatt elmenekülhetnék egy másik földrészre, mint Laráék, de a problémák akkor is megoldatlanok maradnak. Most még nem látom a fényt az alagút végén, de hiszem, hogy már csak jobb jöhet és a megingathatatlan hit segít, hogy átvészeljem az akadályokat.

Mark Ronson BLEUCK /Mara Jade/ 2009.02.21.